Az iszlám vallás rövid története

571-ben (a kutatók eltérõ adatai szerint 569-572 között) született Mekkában. Édesapja szegény kereskedõ volt (mindüssze 5 teve, néhány birka és egy szolgálóleány volt a tulajdona), s fia születése elõtt már meghalt. Az édesanyját 6 éves korában elveszítõ Mohamedet nagyapja, Abdul Mottaleb vette pártfogásába, de õ is meghalt, amikor unokája 8 éves lett, ezért Abu Talib, a legidõsebb nagybácsi nevelte. Mint a legtöbb gyermeknek, neki is dolgoznia kellett. Kezdetben pásztorfiú volt, s ekkor ismerte meg a beduin pásztorok szokásait, fortélyait, életvitelét. Késõbb tevehajcsárként elkísérte nagybátyját a szíriai és egyiptomi útjaira. Eközben nemcsak kereskedelmi tapasztalatokat szerzett, de megismerte az arabokétól különbözõ kutúrákat, vallásokat, mint például a zsidó, a keresztény és a zoroaszter tanításokat, melyeket élénk fantáziája és rendkívüli emlékezõtehetsége révén fel is használt az iszlám tanainak kialakításakor.
25 éves korában egy gazdag kereskedõ özvegyének (Khádidzsa) üzletében dolgozott, majd feleségül is vette a 40 éves özvegyet, s ezzel a házassággal bekerült a gazdag mekkaiak közé. Immáron érett fõvel és anyagi függetlenséggel a karavánok vezetõjeként járta végig a kereskedelmi utakat, s gyüjtött újabb ismereteket, melyek fontos szerepet játszottak az életének 40. évében bekövetkezõ gyökeres vallási átalakulásban. Fokozatosan vonult vissza a kereskedõi hivatástól, s vallásos látomásainak adta át magát. A Mekkától északra fekvõ Híra-hegy egyik barlangjában elmélkedett, s egyik nyugtalan álmában isteni hangra lett figyelmes. Álmát úgy értelmezte, hogy Gábriel arkangyal jelent meg elõtte, s azzal bízta meg, hogy legyen népének prófétája, s állítása szerint ekkor kapta meg a Korán elsõ darabját is (pl. 96. szura). Ezt követõen rendkívül racionális okfejtés keretében megkérdõjelezte és megcáfolta a mekkai írástudókat, s összefoglalta tanait, melyet iszlámnak -"Allah iránti odaadás"-nak- nevezett. A helyi elõkelõk (koraisita nemzetség) kezdetben ártalmatlannak tartották Mohamed tanait, de amikor a vagyonos mekkaiak közül is követni kezdték Mohamed tanításait, akkor Mohamedet és híveit "tilalom" alá vették, azaz megvonták tõlük a törzsi jogokat, s ez szinte egyet jelentett a halálos ítélettel. Ekkor azonban a mekkai "Búcsújárás" alkalmával felkeresték õt a Jathribból (késõbbi nevén Medinából) érkezett követek, akik magukkal vitték azzal a céllal, hogy kibékítse a város ellenséges törzseit. Ily módon 622. július 16-án elhagyták Mekkát. Ezt nevezi a történetírás hidzsrának (futás), s ez az esemény szolgál az arab idõszámítás alapjául. (Ezt az új arab idõszámítást Omár kalifa (634-644) vezette be.) A prófétát Medina lakói többségében elfogadták mind politikai, mind ideológiai vezetõnek, akinek így sikerült az addigi vérségi (nemzetségi) kötelék helyett egy új szervezeti formát, az ummát -vallási közösséget- létrehozni. A vallási közösségben eredetileg helyet biztosított a helyi zsidóságnak is, de mivel azok nem fogadták el a Mohamed által tett igen jelentõs emgedményeket (pl. imák iránya Jeruzsálem, a disznóhús fogyasztásának tilalma, a zsidó böjtnap elfogadása), ezért fegyveresen szállt velük szembe 624-627 között. Ezzel párhuzamosan a mekkaiak ellen is felvette a küzdelmet, s 624-ben Badr falunál le is gyõzte õket. 625-ben viszont a mekkaiak gyõztek az Ohod-hegynél, de korántsem tudták megtörni Mohamedet, sõt 627-ben a medinai umma a mintegy 10 ezer fõs mekkai hadsereget meghátrálásra kényszerítette (árokháború). 628-ban már Mohamed indult Mekka ellen, de ekkor még hajlandónak bizonyult egy tízéves fegyverszünet megkötésére, s ennek jegyében feleségül vette az ellenzék fejének lányát. (Mohamed gyakran kötött érdekházasságot, s így összesen 14 felesége volt, annak ellenére, hogy híveinek már csak négyet engedélyezett.) 629-ben viszont kétezer hívével felkereste Mekkát, elvégezte a "kis zarándoklatot", s három nap után elhagyta a várost, de 630-ban már 10 ezer fõnyi sereggel jelent meg a város falai elõtt. Igéretei hatására - csak néhány, mindössze 10 ellenségét végeztette ki- bebocsáttatást nyert, majd felvetette a mekkaiakkal az iszlámot, leromboltatta a Kába körüli pogány jelképeket, szobrokat, s vallásba iktatta a fekete kõ tiszteletét. Ezzel sikerült kompromisszumos megoldást kötnie a mekkaiakkal. 630-ban maga is elvégezte a zarándoklatot (haddzs). Késõbb követeket küldött a félsziget arab törzseihez, aki azután Mohamed mellé álltak.
631-ben kitiltotta a nem mohamedánokat Mekkából (9. szura), s meghírdette híveivel a hitetlenek elleni szent háborút, a dzsihádot. A keresztény oázisok elleni harcokkal indították el az arab hódítás folyamatát, s ezáltal az umma vallásiból politikai közösséggé alakult át. 632-ben, életében utoljára Mohamed elzarándokolt Mekkába, s visszatérte után három hónappal meghalt.

Muhammad ibn Iszhák (Mohamed életrajzírója) Mohamed látomásairól:

"Mohamed egy hónapot töltött Hírában. és ételt adott a hozzá jövõ szegényeknek. Amikor letelt a hónap, mielõtt házába ment volna, körüljárta hétszer vagy ahányszor isten akarta, a Kábát, és csak azután indult a házába. Amikor eljött küldetésének éve, a ramadán havában szokás szerint elment családjával Hírába. Azon az éjjelen, amikor Isten, szolgái iránti könyörületbõl megtisztelte õt üzenetével, Gábriel elhozta neki Isten parancsát:
'Aludtam -meséli maga Mohamed-, mikor Gábriel egy jelekkel teleírt selyemkendõt hozott, és mondá: 'Olvasd' S én szólék: Nem tudok olvasni. Ekkor rám szorítá a kendõt, hogy azt gondoltam, meg kell halnom, majd elengedett és ismét szóla: 'Olvasd!' Mikor ismét azt mondám, nem tudok olvasni, ismét befedett a kendõvel, hogy csaknem elszállt belõlem a lélek, és azután ismét elengedett és megismételte a parancsát. Most félelmemben, hogy ismét úgy cselekszik velem, mint korábban, azt kérdeztem, mit kell olvasnom, és ekkor így szóla: 'Olvass uradnak nevében, ki vérrögbõl teremté az embert, olvasd, hogy urad a legkegyelmesebb, õ az, ki tollal megtanítá az embernek, mit az nem tudott.' Olvastam hát, és Gábriel magamra hagyott. Erre felébredtem, és úgy éreztem, mintha szívembe írták volna ezeket a szavakat.
Kiléptem a barlangból és a hegy közepén álltam, égi hangot hallottam ekkor, nekem kiáltott. 'Mohamed! Isten küldötte vagy, én vagyok Gábriel.' Megálltam, néztem felé és nem mozdultam sem elõre, sem hátra. Majd elfordultam tõle, de bármerre is vetettem pillantásomat, mindig magam elõtt láttam. Álltam, anélkül, hogy lépést tettem volna elõre vagy hátra, miközben Hádidzsa [Mohamed felesége] embereket küldött keresésemre. A mekkai magaslatig mentek, majd visszatértek. Én azonban álltam, míg az angyal eltávozott, azután hazatértem családomhoz."

Az iszlám öt oszlopa

1. Hitvallás (saháda):
Egyedüli Isten Allah és Mohamed az õ prófétája. (Lá iláha ill Allah, Muhammad raszúl Allah.)
A monoteista hitvallás alapját jelenti, melyet a Korán így fogalmaz meg:
        " Allah -rajta kívül nincs más isten- az élõ, a magában létezõ. Nem vesz erõt rajta a szendergés, sem álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van. ... Trónusa átöleli az egeket és a földet. Megõrzésük nem görnyeszti meg õt. Õ a magasztos és a hatalmas." (2. szúra, 255)
A müezzin hívó szavára hangzik fel.

2. Imádkozás (szalát):
Istentisztelet vagy imaszertartás, mely mozdulatok és leborulások meghatározott sorából áll. Mindezt arccal a mekkai Kába felé fordulva hajtanak végre, s közben rövid Korán-idézeteket mondanak.
Naponta ötször, meghatározott idõpontban végzik, s a müezzin a minaretrõl kiabálva hívja a híveket imára. Ima elõtt megmossák a kezüket, a lábfejüket és az arcukat.
A férfiaknak ajánlatos csoportosan, nyilvánosság elõtt imádkozni, a nõk általában otthon teszik.
Péntek délben minden felnõtt férfi a mecsetbe kell, hogy menjen, ugyanis ekkor a gyülekezeti imát a prédikáció követi, néha pedig fontos bejelentések is itt és ekkor hangzanak el.
Az ima tartalmazhat egyéni kívánságokat is.

3. Böjt (szaum):
Ramadan hónapban tartják. Ekkor napkeltétõl napnyugtáig tartózkodnak az evéstõl, az ivástól, a dohányzástól és a nemi érintkezéstõl. A hitbuzgók ebben a hónapban a szokásosnál többet imádkoznak, felolvasnak a Koránból és elmélkedenek a vallási kérdéseken. A kevésbé agilisak nappal inkább alszanak, ugyanis az éjszaka a vidám, önfeledt szórakozásé.
Ha valaki a Ramadan idején beteg vagy hosszabb úton van, akkor a böjt egy részét vagy egészét elhalaszthatja alkalmasabb idõpontra. A gyermekes, várandós vagy szoptató anyák, a szolgálattevõ katonák és az idült betegek mentesülnek a böjt alól.
A böjt edzi a muszlimokat, erõsíti a vallási öntudatukat és a muszlimok közötti köteléket.

4. A szegényadó (zakát):
Az iszlám negyedik oszlopa.
Eredetileg a szûkölködõk ellátásának fedezésére, segítésére szolgált, s minden muzulmán fizette. Ezzel igyekezett Mohamed a túlságosan nagy vagyoni különbségeket némileg enyhíteni.
A muszlimok jövedelmük vagy vagyonuk egy meghatározott részét adták, s eredetileg nem is alamizsna, hanem adótípus volt, amit az umma minden felnõtt tagja fizetett, de ma már a legtöbb arab államban megszüntették. Manapság a zakattal egyenértékû jótékony adományt illik tenni.

5. Zarándoklat (háddzs):
A muzulmán év 12. hónapjában tett mekkai zarándoklat, mely még a pogány kor emlékeit, szokásait is õrzi.

• Egyes nézetek szerint Ádám fektette le a Kába alapjait, Ábrahám pedig felújította. Eredetileg a politeisztikus szertartások színhelye volt, de 632-ben Mohamed megtisztította a szentélyt a bálványoktól, s egyedül Allah tiszteletét engedélyezte.
• Mekkába, a kocka alakú Kába-kõhöz való zarándoklat
• a muzulmán év 12. hónapjában, Dzul-Hiddzsakor
• Minden olyan muzulmánnak életében legalább egyszer részt kell vennie a zarándoklaton, aki fizikailag (egészségileg) és anyagilag képes rá. (Évente több mint 2 millió hívõ zarándokol a világ minden tájáról Mekkába.)
• A zarándoklók két lepedõnyi, varratlan fehér vászonba burkolózva végzik a szertartást, ezzel fejezik ki Isten eltti egyenlõségüket. (A nõk hétköznapi ruhában, de fátyolban jelennek meg.)

• A zarándoklat a Mekkába érkezés elsõ napján veszi kezdetét:
• 1. Elõször hétszer körbejárják a Kábát.
  2. Hétszer oda-vissza futnak a két kis domb, az al-Szafa és az al-Marva között. (Ma sétaút köti össze a két dombot.) Annak a bibliai eseménynek az emlékét elevenítik fel, amikor Isten megparancsolta Ábrahámnak, hogy hagyja el feleségét, Hágárt, és kisfiúkat, Izmaelt. Hágár ekkor ugyanis kétségbeesetten szaladgált a dombon, hogy vizet találjon, és eközben rábukkant a Zemzen kútra.
  3. Ezt követõen a Minához vezetõ 5 mérföldes utat teszik meg.
  4. Ezután az Arafat síksághoz vezetõ 10 mérföldes gyalogút következik. Itt a hívek egy napot elmélkedéssel töltenek, illetve 49 kavicsot gyûjtenek.
  5. Másnap 5 mérföldet tesznek meg, így eljutnak Muzdalifába.
  6. Majd újból Minába mennek, ahol az összegyûjtött kavicsokat ahhoz a három oszlophoz dobják, melyek azt a helyet jelölik, ahol a Sátán megkísértette Izmaelt, és rá akarta venni, hogy tagadja meg atyjának az engedelmességet.
  7. Az utolsó állomás Mekka, aholaz Id al Adha ünnepségen áldozatot mutatnak be: kecskét tehenet vagy tevét áldoznak. Arra az eseményre emlékeznek, amikor Ábrahám isteni parancsra fel akarta áldozni fiát, Izsákot, de az utolsó pillanatban Isten Izsákot felcserélte egy báránnyal. (A muszlimok szerint nem Izsákot, hanem Izmaelt követelte az Úr áldozatként.)
  A zarándoklat végén még egyszer körbejárják a Kábát,  majd hazaindulnak.

Kiegészítõ kötelességek, tilalmak

• Dzsihád: "Harc Isten útján": (ld. Korán 9, 29)
  Egyesek az iszlám hatodik oszlopának tartják. Célja: az umma által ellenõrzött terület növelése, a pogányok elleni küzdelem, illetve azok megtérítése. Viszont nem célja a keresztények és zsidók megtérítése.
• Tilos:
  - részegítõ italok élvezete, fogyasztása - kábítõszer élvezete - a szerencsejáték - a kamatszedés - a sertéshús fogyasztása - a nem Isten nevében levágott állatok fogyasztása - a selyemruha viselete - a férfiaknak arany ékszer viselete - az emberölés - a tolvajlás - a bálványimádás (De ez nem jelenti azt, hogy megtiltanák az élõlények mûvészi ábrázolását!)
• Mivel a nemi érintkezés célja a gyermeknemzés, ezért ezt házasságon kívül tiltják. Ugyanígy tilos a homoszexualitás, és az önkielégítés is.