Kialakulás

A szőnyegek eredete a mai napig nem tisztázott, számos tudósnak okozott és okoz fejtörést mind a mai napig. Néhányuk a kínaiakra vagy majákra esküszik, míg mások szerint a szőnyegkészítés bölcsője Egyiptom lehetett.

Egy álláspont szerint a különböző népcsoportok nagyjából egy időben kezdhettek szőnyegeket készíteni. A szőnyegek nyújtotta kényelem és meleg mind olyan tulajdonságok, melyeket máshogyan - pl. állatok bőréből nem tudtak pótolni.

Valószínűleg az első szőnyegek inkább használati tárgyak voltak, a díszítő-dekoráló funkció csak később vált fontossá. Az Ószövetségben található az egyik legkorábbi írásos nyom a szőnyegekről.

Ebből a korból származik a ránk maradt legrégebbi szőnyeg, mely neve Pazirik. E darabot az Altáj-hegységben találták egy szkíta hercegnő sírleletében, kivételesen jó állapotban. A szőnyeg szerencsés fennmaradása annak köszönhető, hogy nem sokkal a temetés után - mint oly sok más sír is - a sírrablók áldozata lett. A hanyagul visszatemetett sírba víz folyt be, mely gyorsan magfagyott. Így konzerválódott a hosszú évszázadok alatt, míg egy szovjet régészcsoport rá nem talált.

A szőnyeg finom kidolgozásából arra következtethetünk, hogy a szőnyegszövés már jóval korábban kialakulhatott. Századunk elején az egyiptomi Ká sírjából számos lenből készült ágytakaró került elő, amelyek Kr. előtti 1500-as évekből származnak, tehát nagyjából 1000 évvel idősebbek a Pazirik leletnél.

A régi perzsaszőnyegek egyik legismertebbje a grandiózus méretű (kb. 7 X 10m) Ardebil, melyet a Victoria and Albert Museumban őriznek.

E darab egy szőnyegpárosból maradt fenn úgy, hogy egyiküket teljesen fel kellett áldozni. A munka így is olyan drága és hosszadalmas volt, hogy csak nemzetközi adakozással indulhatott és készülhetett el.

Törzsi szőnyegek

A törzsi szőnyegkészítés eredendően nem pénzkereseti forrás volt, a szőnyegeket sokkal inkább a mindennapok használati tárgyaként kezelték. Ezzel együtt e darabok is értéket képviseltek, a szűkösebb időkben jó cserealapként szolgáltak más, létfontosságú tárgyakért. Manapság is számos vándorló törzs éli a több száz éve megszokott vándorló életét. A modernizáció őket is megérintette, a cserekereskedelemmel szemben hozzájuk is eljutott a pénz.

Bár e törzsek jórészt önellátóak, az olyan termékekért melyeket nem tudnak maguk előállítani természetesen fizetniük kell. Az elkészített szőnyegek eladása jó forrást jelent számukra. A lányok-asszonyok igen egyszerű körülmények között dolgoznak kisméretű, vízszintes szövőszékeken. E szövőszékek könnyen szétszedhetők, így a vándorlás során nem okoz különösebb gondot a szállításuk. Ez a fő oka annak, hogy valódi törzsi szőnyegek csak kisebb méretben készülnek, nagy szövőszéket nem lennének képesek folyamatosan szállítani.

E szövőszékek könnyen szétszedhetők, így a vándorlás során nem okoz különösebb gondot a szállításuk. Ez a fő oka annak, hogy valódi törzsi szőnyegek csak kisebb méretben készülnek, nagy szövőszéket nem lennének képesek folyamatosan szállítani.

A szín és mintavilág generációról-generációra öröklődik, anyák, nők vezetik be a lányokat a szőnyegkészítés mesterségébe. Nem ritka látvány, hogy 6 év körüli leányok már elkezdik tanulni a csomózás fortélyait. A fiatal lányok számára e munka igen hasonlatos ahhoz, mintha mi gyermekeinket zongoraórára iratnánk be, sőt. A leányok addig nem is mehetnek férjhez, míg hozományba való szőnyegüket el nem készítették.

Általában kisszámú, élénk vagy nagyon sötét színnel dolgoznak; jellemző a szőnyegek határozottan kontrasztos színezése. A törzsi szőnyeg - úgy tűnik - egyfajta spontán őszinte, romantikus szellem kifejezője, amelyben igen jól érzékelhető az a szilajság és határozottság, amely e szőnyegeket értékessé teszi. 

A felhasznált gyapjú minősége jórészt attól függ, milyen birkákat nyírnak meg az adott időszakban. Így az elhullott kosról lenyírt gyenge gyapjútól, a fiatal bárány gyapjáig igen széles skálán mozog az alapanyag minősége. A modernizáció természetesen őket is elérte, így a festékeket legtöbbször maguk is készen vásárolják. Ezzel szemben még napjainkban is előfordul, ha egy-egy színük kifogy, a természet színezőanyagait veszik elő.

Falusi szőnyegek

Mivel ezek a szőnyegek már szinte csakis eladásra készülnek, a nagykereskedők ízlése - melyet a piac is meghatároz - erősebben érződik. Ebből adódóan is a falusi szőnyegek színvilága jóval visszafogottabb, harmonikusabb képet mutat a törzsi szőnyegeknél. Majdnem minden esetben absztrakt és stilizált formákkal, több és változatosabb színnel dolgoznak. A törzsi szőnyegektől eltérően a gyapjút már legtöbbször vásárolják, így adott szőnyegtípusokhoz a megfelelő válogatott gyapjút használják fel. 

Városi szőnyegek

A legfiatalabb csoport. A XVI. Század környékén alakultak ki az első szőnyegkészítő manufaktúrák. A városi manufaktúrák kizárólag álló szövőszéken dolgoztak, közepes és nagyméretű szőnyegeket készítettek. Mivel ezeket kizárólag kereskedelmi, belföldi, illetve külkereskedelmi célra szánták, a manufaktúrák sok embert foglalkoztattak és foglalkoztatnak ma is.  A különböző városok manufaktúráira különböző szín-, és mintavilág jellemző.

A minta ezeknél a szőnyegeknél már nagyon szigorúan meghatározott, terv alapján készül. A mintákat neves szőnyegtervező művészek (Habibian) álmodják meg, kiket hazájukban oly nagy becsben tartanak, mint Európában a legrangosabb festőket. A tervet egy milliméterpapírhoz hasonló rácsra rajzolják meg, a készítő mintegy kottából csomózza a szőnyeget. Ezeknél a daraboknál nincs helye a tévedésnek, a kisebb asszimetria és nagyban csökkenti az elkészült munka értékét. Ebből adódóan sok hibázási lehetőség sem adott a szőnyegszövőnek, néhány tévesztés után elküldik a műhelyből.

Általánosságban  florális, ívelt vonalú stílus az uralkodó, amelynek hatását nagyszámú tökéletesen megválasztott szín teszi teljessé. A felhasznált alapanyagok igen sokfélék lehetnek, azonban minden esetben az elkészítendő szőnyegtípus "standardjaihoz" igazodnak.  

Színek, színezékek

1860/70-ig kizárólag természetes eredetű színezékeket alkalmaztak; az ezt követő időkre tehető a szintetikus festékek elterjedése. A természetes eredetű színezékeket gyakran titkosan őrzött, egyéni összetétel szerint készítették a festőmesterek, a természetben megtalálható anyagokból. A sáfrányból, a gránátalma héjából vagy a szőlőlevélből sárga festék készült; rovarokból, meggyléből, festőbuzér gyökeréből piros színezőanyagot nyertek. (Link) Miután az alapszíneket előállították, a festendő fonalat két vagy több fürdőben áztatva kezelték, így jutottak a kiegészítő színekhez. Mindenesetre hosszú és költséges folyamat volt; ennek tudható be, hogy az Európából behozott szintetikus festékek lelkes fogadtatásra találtak, gyorsan elterjedtek. Így érthető meg, hogy az 1860/70-es időszak miért tekinthető fordulópontnak a szőnyegek datálásánál. A gyapjú minősége kihat színárnyalatára is; különböző minőségű anyagok felhasználásakor egyazon gyártási módszer mellett is gyakran jönnek létre különböző színárnyalatok. A festésre szánt anyagot először megtisztítják és zsírtalanítják és utána 12 órás időre fürdőbe helyezik, majd napon szárítják. A színeknél különös figyelmet érdemel az úgynevezett abras: a szőnyeg alapszínének egyenletlensége. E színbeli szabálytalanság adódhat abból, hogy a fonal egyeletlenül színeződött, oka lehet az is, hogy bár azonos színű de nem ugyanabban a fürdőben színezett fonalat használtak. Előfordulhat, hogy csak később alakul ki színkülönbség, máskor a csomózást végző személy okozza tudatosan, garanciaként, hogy így bizonyítsa a kézimunka eredetiségét. Vannak műhelyek, ahol az abrast azért alkalmazzák, hogy az alapszín vélt egyhangúságát ilyen módon töltsék meg lendülettel. Más népek vallásos meggyőződésükkel magyarázzák az abrast, mondván, hogy tökéletes alkotás létrehozásához csak Allah képes. Nomád mintavilágú szőnyegek esetében szinte minden típusnál megtaláljuk, sőt. A gépi szőnyegek gyártói is beletervezik szőnyegeikbe, hogy ezzel is minél közelebb kerüljenek külsőre a kéziekhez.